164, Ennyi „informatikai hiba” fért bele az ügynökakták első két napjába

Szerdán még történelmi pillanatról beszéltek. Csütörtökre kiderült, hogy nem egy emberről van szó, hanem százhatvannégyről. Százhatvannégy olyan emberről, akit a kommunista állambiztonság megfigyelt, a Tisza-kormány honlapja pedig ügynökként mutatott meg az egész országnak.

Szerző: Palkovics Aurél (2026. november 6.)

Az előző videóban Lezsák Sándorról beszéltünk. Most kiderült, hogy ő csak az volt, akinek volt hangja. A többi százhatvanhárom emberről nem tudunk semmit. Nincs sajtótájékoztatójuk, nincs Facebook-oldaluk százezer követővel, és Magyar Péter sem próbálta meg felhívni őket.

Ma végigmegyünk rajta, mi derült ki az elmúlt negyvennyolc órában, hogyan lett egy Excel-táblából országos megbélyegzés, és miért nem elég, ha a kormány annyit mond: elnézést, javítottuk.

Kezdjük azzal, hogyan történt. A levéltár főigazgatója, Cseh Gergő Bendegúz maga mondta el. Október elején kapták meg végleges formában az Alkotmányvédelmi Hivataltól az adatokat. Egy Excel-táblában. Amelyben a név, a fedőnév, az anyja neve és a lakcím egyetlen mezőben, ömlesztve szerepelt. Ezt kellett szétszedni. És szétszedés közben a megfigyeltek, akik külön kódot kaptak, átkerültek a hálózati személyek közé. Az áldozatok a tettesek közé.

Gondolj bele. Harminchat év után nyitjuk meg a kommunista titkosszolgálat iratait. Egy nemzet történelmi igazságtételéről beszélünk. És a dolog ott csúszik el, hogy valaki nem tudott rendesen szétbontani egy Excel-oszlopot. Egy hónapjuk volt rá. A dátum viszont fix volt, november negyedike, mert az jól mutat egy sajtótájékoztatón.

A főigazgató csütörtökön még körülbelül százhatvan érintettről beszélt. Pénteken reggel a Kossuth Rádióban már százhatvannégyről. És azt mondta, hogy a hibát kijavították, és „jelen tudomásuk szerint” nincs több tévesen felkerült név. Jelen tudomásuk szerint. Szerdán is az volt a tudomásuk, hogy minden rendben van.

És most nézzük meg, ki mit mondott, mert ez a legárulkodóbb. Péterfalvi Attila, az adatvédelmi hatóság elnöke az InfoRádióban kerek perec azt mondta: ez „szarvashiba”. Nem én mondom. Az adatvédelmi biztos mondja. És azt is mondta, hogy Lezsák Sándort „nyilvánvalóan megilleti sérelemdíj vagy kártérítéshez való jog”. Vagyis könnyen lehet, hogy a végén mi, adófizetők fizetjük meg a kormány kapkodásának az árát.

Péterfalvi mondott még valamit, és szerintem ez a legfontosabb mondat az egész ügyben. Idézem: „áldozatból vétkest csinálni, ha ez megtörtént, akkor ez nyilván az ügynökakták általános kezelésével kapcsolatban is tesz fel adatvédelmi kérdéseket”. Áldozatból vétkest csinálni. Pontosan ezt csinálta annak idején az a rendszer, amelynek a bűneit most állítólag feltárjuk.

Schiffer András azt írta, hogy az adatbázist azonnal fel kellene függeszteni, amíg az adatvédelmi hatóság át nem vizsgálja az egészet. És feltette azt a kérdést, amire a kormánynak máig nincs válasza: „S hogyan magyarázkodik majd a családja, a lakókörnyezete, baráti köre előtt az egyszerű ember, akit úgy sújt az informatikai hiba, hogy nincsen hozzáférése a sajtónyilvánossághoz?”

Ez az igazi kérdés. Lezsák Sándor meg tudta védeni magát. A lánya országgyűlési képviselő, sajtótájékoztatót tartottak, a miniszterelnök bocsánatot kért. De mi van a nyugdíjas tanárral egy kis faluban? Akinek a szomszédja szerda este beírta a nevét a keresőbe? Neki ki kér bocsánatot? Őt ki hívja fel?

És itt jön a kormány válasza. Lelki segélyvonal. Komolyan. Tarr Zoltán miniszter krízisvonalakat jelentett be, és azt írta: „Ezen az úton senkit sem hagyunk egyedül.” Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter hozzátette, hogy az aktanyitás „mély sebeket téphet fel”.

Szóval a sorrend így néz ki. Először kiteszed az emberek nevét egy hibás adatbázisba. Aztán, amikor kiderül, hogy rossz neveket is kitettél, adsz nekik egy telefonszámot, hogy hívjanak fel egy pszichológust. Ez nem gondoskodás. Ez kármentés, és még az is rossz sorrendben.

Közben persze nem csak a hibás nevekről szól a történet. Beer Miklós nyugalmazott váci püspök neve is felkerült, Dunai Gábor fedőnéven. A titkára azt írta, hogy 1988-ban a hatalom emberei meglátogatták, próbáltak a közelébe férkőzni, de beszervezés nem történt, és jelentést tőle még a történész sem talált. Hozzátette: a püspök nem akar reagálni, mert méltatlannak érzi a magyarázkodást.

Gáti Oszkár színész kartonja szerint 1984-ben szervezték be, Tatár fedőnéven. Ő azt mondja, soha nem írt jelentést, nem írt alá semmit, és szeretné látni a róla szóló iratokat. Így fogalmazott: „Sikeresen rám raktak egy bélyeget, amivel nem tudok mit kezdeni.”

Lehet, hogy egyikük sem mond igazat. Lehet, hogy mindketten igazat mondanak. Én nem tudom. És pont ez a lényeg: a kormány sem tudja. A levéltár sem tudja. A dossziék csak februárban jönnek. Addig van egy karton, egy fedőnév, egy kereső, és egy ország, amelyik ítélkezik.

És tudod, mi a legszebb? A Tisza-kormánynak ez lett volna a legkönnyebb meccse. Az Europion friss kutatása szerint a magyarok hetvenkét százaléka támogatja az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát. Még a fideszes szavazók közel fele is. Az emberek akarják ezt. Csak közben ugyanez a kutatás azt is megmutatta, hogy a válaszadók hatvan százaléka nem tudta értelmezhetően elmondani, mi az az ügynökakta. Pontos választ mindössze tíz százalék adott.

Vagyis egy olyan közönség elé tettek ki több tízezer nevet magyarázat nélkül, amelynek a többsége nem tudja, mit lát. Nem tudja, mi a különbség egy hatos karton és egy beszervezési dosszié között. Nem tudja, hogy valaki szerepelhet úgy egy listán, hogy soha senkiről nem jelentett. Ilyenkor nem igazságtétel történik. Ilyenkor pellengér.

A Fidesz–KDNP csütörtökön sajtótájékoztatót tartott. Bóka János azt mondta, a felelősséget „nem lehet a levéltárra és a levéltári alkalmazottakra tolni, ennek az ügynek politikai felelősei vannak”. Ha nem lesz politikai következmény, parlamenti vizsgálóbizottságot kezdeményeznek. Rétvári Bence szerint egy „elkapkodott, elhibázott folyamat végén” egy állami nyilvántartás „ártatlan embereket bűnösként bélyegez meg”. Lezsák Anna pedig ezt mondta: „A bocsánatkérés nem helyettesítheti a felelősségre vonást.”

És itt van a lényeg. Mert eddig mindenki bocsánatot kért. Bocsánatot kért a levéltár. Bocsánatot kért a főigazgató. Bocsánatot kért Facebookon a miniszterelnök. Csak felelősséget nem vállalt senki. Senki nem mondott le. Senki nem mondta, hogy ez az én döntésem volt, én siettettem, én akartam mindenáron november negyedikén sajtótájékoztatót.

Pedig ha ezt Orbán Viktor kormánya csinálja, ha egy fideszes miniszter alatt kerül ki százhatvannégy ártatlan ember neve egy ügynöklistára, Magyar Péter ma délelőtt már a levéltár előtt tüntetne. És valószínűleg igaza is lenne.

Igen, a Fidesz tizenhat évig nem nyitotta meg az aktákat, ezt én is kimondom. De van egy különbség aközött, hogy valamit nem csinálsz meg, és aközött, hogy rosszul csinálod meg. Az előbbi mulasztás. Az utóbbi kárt okoz. Valós embereknek, valós családoknak, valós falvakban.

Magyar Péter, három kérdés. Ki döntött úgy, hogy az adatbázis november negyedikén mindenképp elindul, akkor is, ha az adatokat csak október elején kapták meg? Miért nem kapcsolták le az oldalt csütörtökön, amikor kiderült a hiba, és miért kellett még egy éjszaka a javításhoz? És a százhatvanhárom ember, akinek nincs lánya a parlamentben, kitől kap bocsánatkérést?

Harminchat évig vártunk az igazságra. Két nap alatt az lett belőle, hogy egy Excel-tábla döntötte el, ki volt áldozat és ki tettes. A kommunisták is listákkal dolgoztak. A különbség csak annyi, hogy ők szándékosan csinálták.

Te mit gondolsz? Elég egy bocsánatkérés, vagy valakinek mennie kellene ezért? És szerinted kell parlamenti vizsgálóbizottság? Írd meg kommentben. Találkozunk a következő videóban.

Források

Index – Lezsák Sándorral együtt 160 megfigyelt neve kerülhetett nyilvánosságrahttps://index.hu/belfold/2026/11/05/ugynokaktak-lezsak-sandor-allambiztonsagi-szolgalatok-torteneti-leveltara-informatikai-hiba/

Infostart – Kijavították az ügynöklista-oldal hibájáthttps://infostart.hu/belfold/2026/11/06/kijavitottak-az-ugynoklista-oldal-hibajat-megszolalt-cseh-gergo-bendeguz