Provokáció miatt körözést adtak ki egy német újságíró ellen Oroszországban

Egy belgrádi sajtótájékoztatón elhangzott néhány mondatból néhány nap alatt nemzetközi botrány lett. Az orosz hatóságok büntetőeljárást indítottak a Frankfurter Allgemeine Zeitung újságírója, Michael Martens ellen, majd augusztus 20-án már az orosz belügyminisztérium körözési listáján is megjelent a neve. A történet azonban ennél jóval összetettebb: Martens szerint provokatív kérdése egy régi háborús gondolatmenetre utalt, miközben Moszkva szerint a megfogalmazás már a gyűlöletkeltés határát is átlépte.

Cikk szerzője: Kontúr Média munkatársa. (A forrás megjelölés a cikk alsó részén található)

A történet augusztus 8-án kezdődött Belgrádban, ahol Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Aleksandar Vučić szerb államfő közös sajtótájékoztatót tartott. A kérdezők között ott volt Michael Martens, a német Frankfurter Allgemeine Zeitung Balkánnal foglalkozó tudósítója is.

Martens olyan kérdést tett fel Zelenszkijnek, amelyre aligha számíthatott bárki a teremben. Arról érdeklődött, mit tehetnének konkrétan az európaiak annak érdekében, hogy Ukrajnát segítsék „több orosz megölésében”. Ezután pontosított: orosz katonákra gondol.

A mondat különösen azért volt feltűnő, mert egy diplomáciai eseményen hangzott el, ráadásul Vučić és Zelenszkij jelenlétében. A felvételeken is látható, hogy a szerb elnök reakciója meglepetést tükrözött. Vučić végül lényegében azonnal lezárta a kérdés katonai együttműködésre vonatkozó részét, és azt mondta: aznap nem tárgyaltak katonai együttműködésről. A gyilkosságokra utalva pedig azt hangsúlyozta, hogy reméli, a háborúban minden öldöklés véget ér.

Egy mondat, amely önálló életre kelt

A sajtótájékoztató után a kérdés gyorsan elhagyta a belgrádi konferenciatermet. A részletet felkapták a közösségi oldalak, majd orosz és szerb médiumok is foglalkozni kezdtek vele. Martensre komoly kritikák zúdultak, és a német újságírót fenyegetések is érték.

Moszkvában azonban nem egyszerű újságírói baklövésként tekintettek az ügyre.

Az orosz hatóságok büntetőeljárást indítottak Martens ellen. A TASZSZ által idézett információk szerint az eljárás az orosz büntető törvénykönyv 282. cikkének második részéhez kapcsolódik, amely a gyűlölet vagy ellenségeskedés szítását bünteti. Az orosz állami hírügynökség szerint a maximális büntetés hat év szabadságvesztés lehet.

A következő fordulat augusztus 20-án érkezett: az orosz belügyminisztérium körözöttként tüntette fel Martenst. A minisztérium közlése szerint büntető törvénykönyvi cikk alapján keresik, ugyanakkor a nyilvánosságra hozott bejegyzésben nem részletezték az alkalmazott paragrafust.

Ez fontos különbség: a büntetőeljárásról már korábban is beszámoltak, a körözési státusz azonban későbbi fejlemény. Egyes beszámolók nemzetközi körözésről írnak, de az Interpol-szintű körözés kérdését nem érdemes automatikusan azonosnak tekinteni azzal, hogy valaki felkerül az orosz belügyminisztérium keresett személyeket tartalmazó adatbázisába. Egy friss orosz jelentés például külön is azt írta, hogy Martens még nem került fel az Interpol nemzetközi listájára.

Moszkva szerint ez már nem újságírás

Az orosz külügyminisztérium szóvivője, Marija Zaharova különösen keményen reagált. A kérdést elfogadhatatlannak, illetve szándékos provokációnak minősítette, és azt kifogásolta, hogy Martens nem vonta vissza nyilvánosan a kijelentését.

Az orosz nagykövetség Berlinben közben a német ügyészséghez is fordult. A diplomáciai képviselet azt kérte, hogy vizsgálják meg, jogilag értékelhető-e bűncselekményként az újságíró kijelentése. A nagykövetség szerint Martens nem kért nyilvánosan bocsánatot és nem vonta vissza a szavait.

A történet ezzel Németországban is politikai és jogi kérdéssé vált.

A FAZ magyarázata: félreérthető volt a kérdés

A Frankfurter Allgemeine Zeitung nem hagyta magára a tudósítóját, ugyanakkor a lap sem állt ki változtatás nélkül a megfogalmazás mellett.

A szerkesztőség szerint Martens kérdése azokról a katonai és politikai lehetőségekről szólt, amelyekkel Ukrajna olyan helyzetet teremthetne, hogy Oroszország számára a háború folytatása egyre nehezebbé váljon, és Moszkva végül tárgyalóasztalhoz kényszerüljön.

A FAZ ugyanakkor elismerte, hogy a kérdés megfogalmazása félreérthető volt, és ezt sajnálatának adott hangot. A lap azt is egyértelművé tette, hogy szerkesztőségi álláspontja nem az orosz katonák minél nagyobb számban történő megölésének támogatása.

Martens később saját magyarázattal állt elő.

Azt állította, hogy kérdésével egy második világháborús Winston Churchill-idézetre utalt. A FAZ szerint a gondolat lényege az volt, hogy a szövetségesek azt mérlegelték, miként lehetne a jugoszláv ellenállást úgy támogatni, hogy az minél komolyabb veszteségeket okozzon a német hadseregnek. Martens ezt a történelmi párhuzamot próbálta rávetíteni az ukrajnai háborúra.

Ez azonban nem változtatott azon, hogy az eredeti kérdés kiragadott mondata önálló életre kelt.

Szerbiában különösen érzékeny lett az ügy

Nem véletlen, hogy a botrány Szerbiában is komoly visszhangot kapott. Belgrád az Ukrajna elleni orosz háború kezdete óta különleges helyzetben van: miközben európai uniós tagságra törekszik, továbbra is szoros kapcsolatokat ápol Moszkvával, és nem csatlakozott a nyugati Oroszország elleni szankciókhoz.

Ebben a politikai környezetben egy német újságíró kérdése, amelyben Európa nevében beszélt és orosz katonák megölésének támogatásáról érdeklődött, könnyen diplomáciai üggyé válhatott.

A szerb tisztségviselők közül többen elítélték Martens megfogalmazását. A vita egy ponton már arról szólt, hogy a szerb hatóságoknak ki kellett volna-e utasítaniuk az újságírót.

Martens? Nem hátrált meg

A történet talán legmeglepőbb része, hogy maga Martens a kritikák ellenére sem próbálta egyszerűen elütni az egészet egy rosszul sikerült mondattal.

A közösségi médiában továbbra is védte a kérdés lényegét. Érvelése szerint egy háborúban nem feltétlenül a katonai veszteségek puszta emlegetése a cél, hanem annak megértése, hogyan lehet egy agresszort olyan helyzetbe hozni, hogy számára a háború folytatása már ne legyen fenntartható.

Ez viszont egy másik, sokkal nagyobb kérdést is felvet.

Hol húzódik a határ egy háborús konfliktusról szóló kemény újságírói kérdés és a háborúban részt vevő féllel való azonosulás között?

Egy újságírónak természetesen joga van kellemetlen, provokatív kérdéseket feltenni. De az sem mindegy, milyen szavakat használ, különösen akkor, amikor egy háború közepén több millió ember életéről, katonák százezreiről és egy egész kontinens biztonságáról van szó.

Martens egyetlen kérdése most már nemcsak a sajtótájékoztató témáját írta felül, hanem az ő személyes helyzetét is megváltoztatta.

Oroszországban büntetőeljárás indult ellene, majd felkerült az orosz körözési rendszerbe. Németországban közben a sajtószabadság és az újságírói felelősség kérdése került előtérbe. Szerbiában diplomáciai kellemetlenséget okozott, Moszkva pedig saját narratívájának alátámasztására használja fel az ügyet.

Ami augusztus 8-án egyetlen kérdésként hangzott el egy belgrádi mikrofon előtt, augusztus 20-ra már nemzetközi jogi és diplomáciai üggyé vált.

És egyelőre korántsem biztos, hogy itt lesz a történet vége.

Forrás: Oroszország Hivatalos Körözési Rendszere, FAZ (Frankfurter Allgemeine Zeitung), TASZSZ