Elesett egy kikötőváros – percek alatt 100 dollár fölé ugrott az olaj világpiaci ára

Sep 11

3 min read

Van egy pont a térképen, amit a világkereskedelem nem engedhet meg magának, hogy elveszítsen. Szeptember 10-én pontosan ott ütöttek: a jemeni Húszik elfoglalták Mokha kikötővárosát, alig 80 kilométerre attól a szűk tengeri folyosótól, amelyen a globális kereskedelem közel egyharmada áramlik át. Az olajár percek alatt 100 dollár fölé szökött. Ez nem egy távoli polgárháború újabb fejezete – ez egy csap, amit valaki most kezdett el elzárni.

Szerző: Palkovics Aurél

A szoros, amit senki sem akar elveszíteni

A Bab el-Mandeb – arabul „a könnyek kapuja" – az a keskeny tengeri átjáró, ahol a Vörös-tenger találkozik az Ádeni-öböllel. Ezen keresztül megy Európa és Ázsia energiaellátásának jelentős része, amikor a Hormuzi-szoros forgalma korlátozott. Ha valaki ellenőrzése alá vonja ezt a folyosót, nem egy jemeni tartományt szerez meg – hanem befolyást a világ olajszámláira.

Mokha pontosan ez a folyosó bejárata. A várost augusztus eleje óta ostromolták a Húszik, szeptember 10-én pedig elesett. Ezzel egy időben a szervezet elfoglalta a Zuqar-szigetet is a Déli-Vörös-tengeren, rakétacsapások és tengerről indított partraszállás után. A győztesek bevonulását szemtanúk szerint „Halál Amerikára, halál Izraelre" skandálás kísérte – ez a Húszik évtizedes szlogenje, most azonban egy stratégiailag felbecsülhetetlen területen hangzott el.

A számla, amit Teherán állít ki

A legnyugtalanítóbb részlet nem is a katonai előrenyomulás, hanem ami mögötte zajlik. A Húszik az iráni vezetésű „Ellenállás Tengelyéhez" tartoznak, és jelentések szerint már egyeztetnek Teheránnal arról, mekkora díjat szabjanak ki a szoroson áthaladó hajókra.

Ez a mondat önmagában megváltoztatja a történet súlyát: nem egyszerű területfoglalásról van szó, hanem egy vámkapu kiépítéséről a világ egyik legforgalmasabb tengeri útvonalán, egy állam által támogatott milícia kezében.

Szaúd-Arábia visszaüt, de a nagy kérdés máshol dől el

Szaúd-Arábia szinte azonnal reagált: mintegy 40 légicsapást mért Mokha repülőterére és a Húszik állásaira. Az ország hivatalos közlése szerint „minden szükséges intézkedést" megtesznek az eszkaláció visszaszorítására.

Csakhogy a legfontosabb szereplő, aki dönthetne a nagyobb katonai beavatkozásról, egyelőre kimaradt: Washingtonból érkező jelentések szerint Trump elutasította egy szaúdi kérést amerikai légicsapásokra a Húszik ellen. Egy amerikai tisztviselő ugyanakkor figyelmeztetett, hogy aki az eszkalációt táplálja, „felelős lesz a következményeiért" – vagyis a fenyegetés megvan, a cselekvés egyelőre nem.

Emberek menekülnek, miközben a piacok reagálnak

A harcok elől az elmúlt két hétben több mint 20 ezer ember menekült el, sokan dél felé, Áden irányába. Mokha kórházából az orvosok is távoztak. Az ENSZ jemeni képviselője fegyverembargót sürget a Biztonsági Tanácsnál. Eközben a pénzügyi piacokon már látszik a hatás: a nyersolaj ára a szoroson áthaladó forgalom egynegyede miatt azonnal reagált az elfoglalásra, és 100 dollár fölé emelkedett.

Ez nem az első alkalom – és pontosan ez a legijesztőbb

A Vörös-tenger már 2023 vége óta ismétlődően a Húszik célkeresztjében van: kereskedelmi hajókat támadtak, útvonalakat kényszerítettek Afrika megkerülésére, hónapokra megdrágítva a globális szállítást. A különbség most az, hogy korábban a fenyegetés a nyílt tengeren zajlott, hajó és hajó között.

Most viszont szárazföldi terület, egy egész kikötőváros és egy sziget cserélt gazdát, vagyis a Húszik nem zaklatják a folyosót, hanem a folyosó bejáratán állnak őrt. Ez a fajta területi kontroll nehezen visszafordítható, és pontosan azt a forgatókönyvet testesíti meg, amitől a nemzetközi hajózási biztosítók évek óta tartanak.

Miért kellene most figyelni?

Mert ez a történet két, egymástól független dolgot köt össze, amitől ritkán lehet elvonatkoztatni: az emberi tragédiát – tízezrek menekülnek egy kikötőváros bukása miatt –, és a globális gazdaság idegpályáját, amelyen most egy nem állami szereplő próbál vámsorompót felállítani.

A Bab el-Mandeb neve nem véletlenül jelenti azt, hogy „a könnyek kapuja". Ha ez a kapu tényleg bezárul, azt nemcsak Jemenben, hanem a benzinkutakon és a tankerek fedélzetén is meg fogják érezni.