Közel 4 évtized után: megnyílnak a kommunista ügynökakták
36 évvel a rendszerváltás után, kedden olyan szavazás történt a magyar parlamentben, amelyre sokan már nem is számítottak: 149 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül 35 tartózkodás és 15 távolmaradás mellett elfogadták az egykori kommunista titkosszolgálatok teljes körű feltárásáról szóló törvényt.
Szerző: Ferencz Levente, a Kontúr Média munkatársa. (2026. szeptember 15.)
Ha minden a tervek szerint halad, a magyar társadalom végre hozzáférhet a pártállam megfigyelési gépezetének iratanyagához: ki kit figyelt meg, ki kit szervezett be, és ki kit jelentett fel.
A régió utolsó tagja
A dátum nem véletlen: a törvény október 20-án lép hatályba, az akták feltöltése pedig legkésőbb 2027. február 25-ig kell hogy megtörténjen, Magyar Péter miniszterelnök korábban jelképesen október 23-át, az 1956-os forradalom hetvenedik évfordulóját jelölte ki célként. A szimbolika azért is fontos, mert Magyarország ezzel a lépéssel az egész régióban utolsóként zárja le ezt a fejezetet.
Lengyelország saját Nemzeti Emlékezet Intézetet (IPN) hozott létre és nyilatkoztatási rendszert vezetett be már a kilencvenes évek végén, Románia 1999-ben nyitotta meg a Securitate irattárát, Szlovákia 2002-ben, Csehország pedig már 1991-ben szigorú lusztrációs törvényt fogadott el. Németországban a Stasi-archívum több mint 111 kilométernyi iratanyagot tett hozzáférhetővé, Magyarországon ehhez képest több mint három évtizedig hiányzott a politikai akarat és a társadalmi nyomás is.
Mi változik ténylegesen?
A törvény szerint az iratok digitális formában, személyazonosítás igazolása nélkül, korlátozásmentesen válnak kutathatóvá az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának honlapján. Ez azt jelenti, hogy bárki, aki kíváncsi a saját vagy családja történetére, egyszerűen rákereshet majd az adatbázisban, korábban ehhez hivatalos eljárásra és sokszor évekig tartó várakozásra volt szükség.
A csattanó: nem lesz ez tökéletes
Csakhogy aki azt várja, hogy egyik napról a másikra minden kiderül, csalódni fog. A feltárás több ponton is korlátozott marad. Egyrészt személyiségi jogi okokból kitakarják a személyazonosító adatokat, valamint nem hozzák nyilvánosságra az egészségi állapotra, szexuális életre vagy függőségekre vonatkozó érzékeny részleteket, Jak Péter jogászprofesszor szerint ez nem az egykori ügynököket, hanem inkább a megfigyeltek, vagyis az áldozatok családjait védi a fájdalmas, néha évtizedek után előkerülő részletektől.
Másrészt maga az irattár is hiányos: a pártállam idején becslések szerint mintegy százezer beszervezett ügynök működött, ám a nyilvántartó „hatos kartonokból” mindössze körülbelül 36 ezer maradt fenn, Katona Csaba történész szerint ez nagyjából annyi, mintha egymillió dokumentumból csak 130 ezer élte volna túl a történelem viharait. Harmadrészt a nyilvánosságra hozatal is fokozatos lesz: elsőként csak a hatos kartonok és az 1990-es mágnesszalagok válnak kereshetővé, a részletesebb, úgynevezett „B-dossziék” csak az év végéig, apránként kerülnek fel.
Miért fontos mégis?
A korlátok ellenére a szavazás jelentősége aligha vitatható: egy olyan, évtizedeken át halogatott, politikailag rendkívül kényes ügyben sikerült pártok közötti, gyakorlatilag egyhangú konszenzust találni, amely a rendszerváltás óta rendre megbukott a magyar parlamentben. Hogy a végrehajtás mennyire lesz teljes körű, és hány család kap végre választ évtizedes kérdéseire, az a következő hónapokban, az október 23-i jelképes határidő közeledtével fog kiderülni.
Források:
