Elvettek 289 ezer forintot, adtak ötezret – így jártak idén a magyar kisvállalkozók
Van egy szám, amit érdemes megjegyezni: ötezer forint. Ennyit spórol évente egy magyar mikrovállalkozás azon, hogy a kormány szeptember 16-án eltörölte a Kereskedelmi és Iparkamara felé fizetendő kötelező hozzájárulást. Nagyjából 900 ezer céget érint, és a kormányzati kommunikációban ez a hét egyik büszkén bejelentett vállalkozásbarát intézkedése.
Szerző: Palkovics Aurél, (2026. szeptember 17.).
Saját kalkulációink szerint van egy másik szám is. 289 ezer forint. Ennyivel drágult évente ugyanannak a vállalkozásnak egy tízmilliós likviditási hitele azóta, hogy ugyanez a kormány júniusban megszüntette a fix 3 százalékos kamatot. Ötvennyolcszor annyi, mint amennyit most visszaadtak.
Mi történt valójában júniusban?
Június 18-án a Gazdasági és Energetikai Minisztérium azonnali hatállyal bejelentette: a Széchenyi Kártya Program likviditási hiteltermékeinél véget ér a teljes futamidőre rögzített 3 százalékos kamat. Július 15-étől változó kamatozás lépett a helyére, amely a háromhavi BUBOR-hoz igazodik, ez a bejelentés idején 5,89 százalék volt. Három érintett termék: a Széchenyi Kártya Folyószámlahitel MAX+, a Széchenyi Likviditási Hitel MAX+ és a Széchenyi Turisztikai Kártya MAX+.
A különbség papíron 2,89 százalékpont. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy tízmilliós folyószámlahitel éves kamatterhe 300 ezerről 589 ezer forintra ugrott. Egy ötvenmilliós keretnél már közel másfél millió forint a többlet.
A csapás azokat érte, akiknek a napi működéshez bérekhez, alapanyaghoz, számlák kifizetéséhez kell a pénz. Vagyis nem a nagyberuházókat, hanem azokat a kisvállalkozásokat, amelyek hónapról hónapra egyensúlyoznak.
A hivatalos indoklás – és ami mögötte van
A minisztérium érvelése az volt, hogy a vállalkozások visszaéltek a konstrukcióval: felvették a rendkívül olcsó hitelt, majd ahelyett, hogy működésre fordították volna, magasabb hozamú állampapírba fektették. A program kamattámogatása évi mintegy 150 milliárd forintjába került az államnak, Vitézy Dávid szerint a szigorítás jövőre 70 milliárdos megtakarítást hozhat.
Az érv nem alaptalan. Nagy Elek, az MKIK elnöke maga is elismerte, hogy a kedvezmény hatására „a vállalkozások érdeklődése szinte megduplázódott a rövid lejáratú likviditási hitelek iránt", és hogy aki fel nem használt hitelt kedvezőbb hozamú konstrukcióban tartott, az valójában pénzügyi menedzselést végzett.
Csakhogy egy kiskapu bezárása és egy egész konstrukció felszámolása nem ugyanaz. A visszaéléseket lehetett volna célzottan szűrni felhasználás-igazolással, monitoringgal, szankcióval. Ehelyett mindenki fizeti az árát, beleértve azt a több tízezer céget is, amely pontosan arra használta a pénzt, amire szánták.
A mérleg, ami nem jön ki
Nézzük együtt a két intézkedést, ahogy egy vállalkozó nézi.
Júniusban elvettek tőle egy olyan finanszírozási formát, amely a napi működését tartotta életben, és a helyére kétszer drágább hitelt tettek. Szeptemberben pedig kapott évi ötezer forintot annyit, amennyi egy negyed tankolás vagy másfél ebéd. A kormány mérlege szerint 70 milliárdot spórol a hitelen, miközben a kamarai tételen nagyjából 4,5 milliárdot enged el a vállalkozásoknak.
Ez nem vállalkozásbarát politika. Ez egy költségvetési megszorítás, amely köré kommunikációs csomagolást építettek.
A rossz időzítés
Van még egy réteg, amiről kevés szó esik: mindez akkor történt, amikor a magyar kisvállalkozói szektor amúgy is szorult helyzetben van. Magas energiaárak, gyenge belső kereslet, dráguló munkaerő. Egy olyan környezetben, ahol a bankok amúgy sem osztogatják a piaci hitelt kedvező feltételekkel, az államilag támogatott likviditási konstrukció sok cég számára nem egy lehetőség volt a sok közül, hanem az egyetlen elérhető. Ennek a megszüntetése nem opciót vett el, hanem mentőövet.
Amit a számok nem mondanak el
A Kontúr Médiánál egyetértés övezi a következő mondatainkat: A likviditási hitel nem luxus. Ez az a pénz, amiből egy kisvállalkozás kifizeti a béreket, amíg a megrendelő harminc nap múlva utal. Amiből megveszi az alapanyagot a szezon előtt. Ennek a megdrágítása nem absztrakt költségvetési tétel, hanem elbocsátásokban és be nem fogadott megrendelésekben jelenik meg.
Az ötezer forintot pedig vélhetően senki nem fogja észrevenni, kivéve azt a kommunikációs anyagot, amelyben szerepel.
Forrás:
