Amerika gazdasági présbe szorítja Iránt – Drámai számok érkeztek
Hat hónapja még úgy tűnt, hogy Irán kezében van az egyik legerősebb fegyver a világpiaccal szemben. Most viszont egyre inkább fordul a kocka. A Hormuzi-szoros továbbra is a globális energiakereskedelem egyik legfontosabb ütőere, ám Washington gazdasági és katonai nyomása látványosan szűkíti Teherán lehetőségeit.
Szerző: Kontúr Média munkatársa, (a forrás a cikk alsó részén található).
A Reuters friss elemzése szerint az Egyesült Államok az elmúlt hónapokban olyan nyomást helyezett Iránra, amelynek hatása már nemcsak a politikai vezetés szintjén érzékelhető. Az olajexport visszaesett, a devizabevételek megcsappantak, a szankciók kijátszása egyre nehezebbé vált, miközben az országban növekvő gazdasági elégedetlenséggel is számolni kell.
És itt válik különösen fontossá a Hormuzi-szoros.
A világ egyik legfontosabb tengeri kapuja
A Perzsa-öblöt az Ománi-öböllel összekötő szoros nem egyszerűen egy földrajzi átjáró. A világ energiaellátásának egyik kulcsfontosságú útvonala, ezért minden olyan konfliktus, amely veszélyezteti az áthaladó hajókat, azonnal éreztetheti hatását az olaj- és gázpiacon.
Irán éppen ezért évtizedek óta stratégiai eszközként tekint a térségre.
A háborús helyzet kiéleződésekor Teherán többször is jelezte, hogy képes komoly fennakadásokat okozni a hajózásban. Az iráni parlament elnöke szeptember elején már teljes olajblokáddal is fenyegetőzött arra az esetre, ha Washington tovább akadályozná az iráni exportot.
Csakhogy van egy probléma: egy fenyegetés csak addig erős fegyver, amíg a fenyegető fél képes hitelesen végrehajtani.
Washington most éppen ezt a képességet próbálja korlátozni.
Összeomló olajbevételek
Az amerikai tengeri blokád és a szankciós nyomás következtében az iráni olajexport drámai mértékben visszaesett.
A Reuters szeptember 1-jei elemzése szerint az iráni nyersolaj rakodása a márciusi napi körülbelül kétmillió hordóról augusztusra mindössze 220–255 ezer hordóra esett. Ez óriási zuhanás, és különösen fájdalmas Teherán számára azért, mert az olaj az ország egyik legfontosabb devizaforrása.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy az Irán által korábban használt alternatív exportútvonalak és a szankciók kijátszására épített úgynevezett árnyékflotta sem tudja korlátlanul pótolni a kiesést.
A probléma így már nem csupán az, hogy mennyi olajat tud Irán eladni.
Hanem az is, hogy miként jut hozzá a pénzhez.
A riál, az infláció és a belső feszültség
A gazdasági nyomásnak természetesen belpolitikai ára is van.
A Reuters szerint az ország egyre súlyosabb gazdasági problémákkal küzd, miközben korlátozott a hozzáférése a külföldi valutához, egyes importtermékekből hiány alakulhat ki, és ismét felerősödhet a társadalmi elégedetlenség.
Ez Washington stratégiájának egyik kulcseleme.
Az Egyesült Államok nem pusztán katonai eszközökkel próbál nyomást gyakorolni Teheránra. A cél az is, hogy gazdaságilag olyan helyzetbe hozza az iráni vezetést, ahol a konfliktus folytatásának költségei egyre magasabbak lesznek.
Ez azonban veszélyes stratégia.
Mert a gazdasági szorítás nem feltétlenül vezet azonnal kompromisszumhoz. Akár az ellenkező hatást is kiválthatja.
Irán még nem adta fel
A legfontosabb különbség a mostani helyzet és egy esetleges iráni kapituláció között éppen az, hogy Teherán továbbra is rendelkezik eszközökkel.
A Forradalmi Gárda számára a konfliktus folytatása és az eszkaláció lehetőségének fenntartása továbbra is stratégiai értéket képviselhet. A Reuters elemzése szerint az iráni vezetés egy része abban bízhat, hogy képes hosszabb ideig elviselni a gazdasági fájdalmat, mint ameddig Washington politikai türelme kitart.
Ezért a következő időszak kulcskérdése nem egyszerűen az lesz, hogy ki tudja ellenőrizni a Hormuzi-szorost.Hanem az, hogy ki bírja tovább.
Washington abban bízik, hogy a gazdasági prés előbb-utóbb tárgyalóasztalhoz kényszeríti Teheránt. Irán viszont továbbra is abban reménykedhet, hogy a világpiaci energiafüggőség és a Hormuzi-szoros stratégiai jelentősége elegendő alkupozíciót biztosít számára.
A következő hetekben ezért egy különös erőpróba bontakozhat ki.
Az Egyesült Államok a pénzügyi oxigént próbálja elzárni. Irán pedig azt az ütőkártyát tartja a kezében, amelytől az egész világ energiapiaca tart.
A kérdés már csak az, hogy melyik fél enged előbb.
Források
Reuters
Associated Press
